Jókai Mór 1869-ben megjelent regénye, A kőszívű ember fiai, a magyar romantikus irodalom egyik legkiemelkedőbb alkotása, amely az 1848–49-es forradalomnak és szabadságharcnak állít emléket. A mű központi témája a nemzeti függetlenségért vívott küzdelem, a haladás és a maradiság ellentéte, valamint az egyéni és családi áldozatvállalás. A történet a reformkor végén indul a hatalmas és szigorú Baradlay Kazimir halálos ágyánál. A „kőszívű ember” végrendeletében fiainak sorsát a Habsburg-birodalom szolgálatához köti, ám özvegye, Baradlayné megesküszik, hogy szembeszáll férje akaratával, és hazahívja fiait a haza szolgálatára.