Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című, 1902-ben megjelent történelmi regénye a hunok világát és Attila király udvarát mutatja be egy görög rabszolga, Zéta szemével. A mű központi gondolata, hogy az ember belső énje, valódi gondolatai és érzelmei mások számára láthatatlanok maradnak. A történet az 5. században játszódik, a népvándorlás korában. A kiindulópont: A trák származású Zétát rabszolgaként adják el Konstantinápolyban, ahol a művelt Priszkosz rétor tanítványa és segítője lesz. Utazás a hunokhoz: Zéta gazdájával a bizánci császár követségének tagjaként Attila udvarába érkezik. A sorsfordító szerelem: Itt beleszeret egy hun főúr, Csáth lányába, Emőkébe. A lány iránti vonzalma miatt megszökik gazdájától, és rabszolgának áll a hunok közé, hogy Emőke közelében lehessen. Történelmi események: A regény részletesen leírja a catalaunumi csatát, Attila halálát és a hun király titkos temetését a Tisza medrében.